Van olyan, amikor senki nem tud semmit. Olyan is van, amikor senki nem törődik senkivel és semmivel. Van olyan, amikor nagyon kevés ember dönt milliók sorsáról. Van olyan, amikor EGY. Van olyan, amikor a gőg, a fennhéjázás, most én majd megmutatom magatartás válik, egyik napról a másikra általános módszerré. Van olyan, amikor mindennek előzménye is van.
Nálunk van ennek előzménye. Akarnok volt, az SZDSZ-Fidesz-MSZDP-Kisgazdapárt, az elnök közvetlen választásának meghiúsításában. Mi, egyszerű népek engedelmesen járultunk az urnákhoz, és az MDF bojkott ellenére megszavaztuk, hogy nem akarunk közvetlenül köztársasági elnököt választani. Hatezer szavazat különbség volt.

Persze át lettünk verve, mert jött aztán néhány alkalom, amikor nagy szükség lett volna egy erős elnök közbeavatkozására. Taxisblokád, médiaügyek, a demokráciát fenyegető megmozdulások, a 2/3-os törvények megváltoztatásának lehetetlensége. Ugyanígy elképzelhető lenne, egy erős elnöki hatalom esetén annak a parlamentnek a feloszlatása, amely törvénytelenül fogad el kétéves költségvetést, vagy hazug kampányt folytatva jutnak be a törvényhozásba pártok és alkotnak kormányt, valamint ellenzéket. Ha lenne, már rég megtette volna, hogy néhány miniszterelnöktől megvonja a bizalmat és új választást ír ki. Mi azonban értünk a focihoz, és a politikához is. Népszavazunk, nem törődve a következményekkel, választunk, sokszor pillanatnyi hevületünknek megfelelően.

Ilyen elnök azonban nincs, aki tudna segíteni rajtunk, ilyen helyzetekben. Ha lenne: király lenne. Szükségünk van-e királyságra? Igen. Mást sem teszünk 1989-től, csak folyton önmagunk ellenére döntünk, s masírozunk a királyság felé. Uralkodna, döntene, rendet vágna, adott esetben akár…

Ajjaj. Az mégsem demokratikus. Nem bizony. Kelet Európának és ennek az országnak erős emberre van szüksége. Most engem mindenki kapásból le fog teremteni. Micsoda gondolkodás! Demokrácia van: szavazunk, választunk, népszavazunk, élünk demokratikus jogainkkal, minden rendben van. Majd’ ezer évig nem volt erre lehetőségünk – most van. Van. Ez kétségtelen. Most éppen arra várunk, talán április 30-ig, hogy lesz-e kisebbségi kormányzás? Tudja a fene, de nálunk ez nem lehet hosszú életű megoldás.

Lemond-e Gyurcsány? Olyan helyzet teremtődött, hogy minden személyes szimpátiám ellenére, be kell látnom, erre bizony nagy sansz van. Tud-e az MSZP, az esetleg eztán visszaóvakodó SZDSZ-szel új koalíciót kötni? Tud. Ez viszont olyan, mintha az általam, általunk 2006-ban adott felhatalmazást, amely alig különbözik egy biankó csekktől, néhányan, – megkérdezésem, megkérdezésünk nélkül, passzolnák tovább.

Kérem szépen, ez az állam működésképtelen. Elérkezett a demokrácia vége, amely quasi demokráciaként, értsd, felnőtteknek látszó emberek homokozójaként működik. Rendszeresen rúgják szét egymás várát, igyekeznek kicsavarni a vödröt, lapátot a másik kezéből. Belepisilnek a homokba, közben elgáncsolják egymást, hajat tépnek, csipkelődnek, s sehol senki, aki rendet tartana közöttük.

Most jön a végső döfés. Itt, helyben bejelentem a képviseleti demokrácia halálát. Akkor is, ha ma a világ legtöbb országában működik, így vagy úgy. Kicsit bonyolult, kicsit drága – de működik, és még nem találtak fel helyette jobbat. Elhittük, ma is hiszünk benne, és agytrösztök, politikusok, politológusok, törvényhozás, államszervezet dolgoznak azon – nálunk is, hogy továbbra is működjön. Máshol működik is: nálunk nem.

Diktatúra kell, puccs, erőszakos hatalomátvétel? Nem - nem kell. Nem is kell akarnunk, sőt küzdhetünk ellene ezerrel. Láss csodát! Záros határidőn belül mégis az lesz. Teljesen demokratikusan fog történni. A mostani feloszlik, kitölti a ciklust, lemond, szétesik, elillan, tökéletesen mindegy. Nevetséges kérdés emellett az SZDSZ önmentő akciója a kinn is, vagyok benn is, vagyok játékkal.

Szegény Gyurcsány. A XXI. századi történelmünk talán utolsó demokrata miniszterelnöke. Jót alkotott, aztán nem úgy mondta, nem úgy gondolta, szapulták, szapulják, most szívatják is. A története záros határidőn belül véget ér, és a mienk is.

Tévedés ne legyen! Demokratikusan fogunk választani ő utána is.

A parlamentet, parlamentnek fogják hívni. A miniszterelnököt, miniszterelnöknek. Egy bökkenő lesz. Annyi jogot fogunk ráruházni, önszántunkból, hogy KIRÁLY lesz ő, akár akarja, akár nem, akár akarjuk, akár nem.

Nem lesz koronája, csak hatalma, de az szinte korlátlan. Így kell demokratikusan diktátort választani. Ő már 1988 környékétől tudja ezt. Én most jöttem rá, Ti pedig rá fogtok jönni. Megérdemeljük? Meg!